végnapok

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 

...
Egy polgári házasság végnapjai a 18. kerületben

Van egy nagyon jó és különösen is bizalmas ismerősöm a 18. kerületben. Tőle tudom az alábbiakat, az alábbi katasztrofális dolgokat.
Csak polgárilag megköthető házasságban élnek csaknem 27 éve. Az utóbbi 15 év az eltávolodás és a végleges elszakadás lassú, de biztos bekövetkezését előkészítő időszaknak minősíthető.
A dolog több szempontból is katasztrofális. Házasságuk első fele a közös alkotásuk következtében - többek között - egy kényelmes, lakályos és már jól megszokott nagy méretű családi házzal szolgálja őket. Baj esetén, betegségekben segítették egymást a házasságuk első felében éppúgy, mint napjainkban. "Normál" időszakban - ami szerencsére jellemzőbb - azonban egyre növekedik a távolság a két fél között. Jó ideje külön kasszán vannak és mindketten készítik saját ételeiket, gondoskodnak saját magukról.
A jó ismerős barátomban már 2-3 éve felmerült az a gondolat, hogy közös megegyezéssel el kell válniuk, a közös, nagyobb értékű ingatlanjukat értékesíteni kell, és a kapott összeg fele-fele részéből mindketten vehetnek maguknak egy-egy kisebb, de saját tulajdonú lakást, ahol külön élhetik a még hátralévő életüket.
Ez a gondolat lappangva élt közöttük, amely gondolat az utóbbi időben egyre gyakrabban a zenei crescendo módján barátomban csak erősödik és erősödik.
Ismerősöm házastársa ma megfogalmazta neki, hogy megöregedett: vén, sz.r, szemét lett, púpossá  torzult, meghajlott a háta, tátottszájúvá vált és csöpög az orra, - de megszületett barátom döntése: VÉGE! Holnap már a lakásokat nézik...
vivere .......................................................................................................... Vissza a fő oldalra

 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz